Így indult Ördög Nóra napja, amikor még szegedi iskolás volt

Az azóta már kétgyermekes műsorvezető-anyuka reggelei jócskán megváltoztak, amióta gyermekei óvodába járnak. Így a reggeleket Nóra egyetlen szóval jellemzi: „versenyfutás”. Az ideális reggel egyébként szerinte sárga színben tündököl, tehát mindenképpen napfényes. No és hosszú, kényelmes, és legalább délig tart. Lenne benne puha ágy, kávé és kiadós reggeli is. Nóra elárulta, hogy azért néha van része ilyen reggelekben is, hiszen szerencsére a gyerekei is partnerek egy kis családi lustálkodásban.

 

Nóra nosztalgiával gondolt élete különböző típusú reggeleire is: „A Mórahalomtól 20km-re fekvő Szegedre jártam suliba, ahova apukám vitt autóval, mert szerencsére ő is Szegeden dolgozott akkoriban. Zenére ébredtünk mindig, a szüleim bekapcsolták 6 órakor a helyi rádiót, és az öcsémmel  volt még 10-15 percünk, hogy a híreket és a zenéket hallgatva finom átmenettel átússzunk az ébrenlétbe. Anyukám készített valami laza reggelit, melegszendvicset vagy csak pirítóst, mikor mire volt idő, és persze ott gőzölgött az asztalon az elmaradhatatlan kakaó a majmos bögrémben. Néhanapján volt karamellás tej is, de az tényleg extrának számított. 7 óra körül bepattantunk az autóba, és indulhatott a hajtás. Aztán ott voltak azok az álmos hajnalok is, amikor dolgozni kezdtem a televízióban. Emlékszem, 4-kor keltem, és a Dráva utcai metró állomásra rohantam, hogy elcsípjem az első járatok egyikét. Egészen különleges hangulata van a városnak akkor. És egészen különleges a hangulata a munkahelyi hajnaloknak is: a kelléktárban volt mindig a legnagyobb buli és a legfinomabb “napközis tea”. Soha nem éreztem magam ennyire hasznosnak, mint amikor 10 órakor már túl voltam 4 órányi beszélgetésen és műsorvezetésen, pedig még csak akkor indult igazán a nap.”

Ma már egészen más a helyzet: „Most elég kapkodósan, pedig még csak oviba járnak a gyerekeink. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha már iskolások lesznek… Általában én kelek velük, gyors öltözködés, pár falat reggeli, de épp csak hogy ne üres gyomorral induljanak útnak, hiszen elvileg az oviban is kapnak reggelit, gyakorlatilag viszont nem mindig eszik meg. Szerencsére az ovi közel van hozzánk, én sokszor a kabát alatt konkrétan pizsamafelsőben járom meg az utat… Igyekszem úgy szervezni a napomat, hogy az ovijárat után legyen időnk a férjemmel otthon nyugodtan kávézni, reggelizni és elkészülődni.”