Tényleg a cenzúrának köszönhetjük Rigolettót?

Nincs olyan operarajongó vagy a kulturális históriákra fogékony turista, aki Mantovában járva ne látogatna el Rigoletto házához, ne csodálná meg az épület legszebb részét, a virágos loggiát, amelyet Gilda erkélyének tart a hagyomány, és ne merengene a sorsról Rigoletto 1978-ban leleplezett szobra, Aldo Falchi munkája előtt.

 

A Verdi-opera szövegkönyve szerint a város szélén, elhagyott helyen állt az udvari bolond háza. Nos, a hely, amelyhez manapság elzarándokolnak a látogatók, egyáltalán nem kietlen környéken található. Nyilván terjeszkedett a város. A Rigoletto bemutatása óta bő százötven év telt el, az opera cselekményéhez képest pedig dupla annyi, és régész vélemények szerint pont ott haladt valaha a város védőfala.

A bérgyilkos Sparafucile otthonaként megjelölt, évtizedekig romos erődöt 2010-ben újították fel, amikor Plácido Domingóval a címszerepben több estén át, mintegy folytatásokba adták elő a Rigolettót az opera eredeti vagy annak mondott mantovai helyszínein.

Akár stimmelhetne is, hogy valaha élt személyek megtörtént esete elevenedik meg a Rigolettóban. Csakhogy az osztrák cenzúra a darab előadásához azért nem járult hozzá, mert a történetben egy koronás fő volt a csábító. Verdi rendőrségi ismeretsége révén elérte, hogy csak a személyt és a helyszínt kellett megváltoztatnia. Alig pár nap állt rendelkezésre a darab átírásához. Véletlenül helyezte a szövegkönyvíró a mantovai herceg udvarába a cselekményt? Vagy hallott valamit rebesgetni egy ottani hasonló esetről?

Ezúttal könnyebb a jövőbe látni, mint a múlt titkait megfejteni: augusztus 3-án és 5-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Verdi Rigolettóját mutatják be, a címszerepben Giuseppe Altomaréval. Gildát Szemere Zita énekli, a Mantovai herceget Arturo Chacón-Cruz, Sparafucilét pedig Gábor Géza.

Forrás: szabadter.blog.hu